Már egy jó ideje háborúban állok. Harcolok a világ ellen magammal magamért. De hogy békét köthessek a világgal, ahhoz magamban kell megtalálnom a békét…

El kell indulnom az útra. Arra az útra, amint megtalálom a békét és megtalálom magamban azt a nőt, aki akarok lenni. Bár már az is lehet, hogy már megtaláltam, csak pont ellene harcolok.

Meg kell találnom az utat. Végig kell járnom. Nem tudom mennyi ideig tart. Éppen ezért nem kérhetlek, hogy várj rám otthon, míg hazatalálok. Neked is keresned kell. Ahogy nekem is.

Nem tarthatsz velem. Nem jöhetsz, nem kísérhetsz el, mert az út során lesznek csaták, nem is egy, és szinte mindegyik áldozatokat fog követelni. És téged nem akarlak feláldozni egy ilyen csata során. Pont emiatt nem jöhet velem senki. Pont emiatt indulok útnak egyedül. Belehalnék, hogyha bárkinek miattam esne bántódása… ha bárki, akit szeretek, miattam áldozná fel magát. És ebbe te is beletartozol.

Azt mondod, vállalnád a kockázatot. Csakhogy nem tudod, hogy mi az. És én sem. Éppen ezért kell, hogy a mi utunk most szétváljon. Ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem fog találkozni. Persze előfordulhat. De inkább bízom abban, hogy újra találkozunk, mint hogy biztosan tudjam, hogy az utunknak vége.